15. Balaton Maraton és Félmaraton
2018-11-25
35. Pécs-Harkány Országúti Futóverseny
2019-03-03

Vasárnap 2019.02.10-én újra versenyezhettem néhány hónap után. A Kaposvári Kométa félmaratonon indultam immár a MecsekMan csapat színeiben.

Kevés félelemmel, több kíváncsisággal álltam rajthoz, egy számomra ismeretlen pályán. Annyit azért természetesen tudtam, hogy nem az egyéni legjobb idő megfutására alkalmas, mert öt emelkedővel meg van “díszítve” (+ felüljáró, gyalogos spirál felüljáró, rengeteg kanyar). Az idő jó, bemelegítés megvan. Rajtnál második sor…azért tisztában voltam vele kik elé nem kell állni, nehogy átfussanak rajtam.

Azért az első 10-be vártam magam és kategória (Senior Uramatyám!!?!?) dobogóra pályáztam titokban. Azt is elmondta Kerekes Bukta Barátom, kik azok akiket figyelni kell, mert a mi korcsoportunk. Taktika megbeszélve, megyünk együtt az elején…

Visszaszámlálás…Rajt! Enyhe lejtő, rendesen megindul a mezőny…visz a lelkesedés. Fel a felüljáróra… nézem az eddigi kategória győztest Kolonics Tamás Kolót és próbálok vele menni. Pörögnek a lábak, hamar eltelik az első 1-2 km. Mezőnyszinten nem is állok rosszul, úgy számolom alig vagyok tízen kívül. Ketten-hárman megyünk együtt, jó a tempó, viszonylag jól mennek a lábak. Az első emelkedő kicsit elveszi a kedvem, de túlélem nem szakadok le, sőt rólunk maradnak le néhányan. Emelkedő után rendes lejtő…hajjaj itt menni kell. Bírom. 6 után jön egy nagyobb emelkedő a városból kifele, itt már nem megy a bajnok tempója, de nem lassulok vészesen, és van akit így is előzök. 10-nél jól érzem magam, igaz a kezdeti lelkesedés kicsit alábbhagyott. Kb. 7-8-ik vagyok abszolútban. Ismét emelkedő, itt már sajnos utolér valaki, akivel épp el tudok menni, de gyors a tempó. Ismét kicsit lemaradok. Síkon elvagyok, de 13-nál ismét emelkedő….egyre jobb…16-nál egy olyan,,,, ahol bele kell sétálnom, mert olyan meredek. Később tudtam meg, nem én voltam az egyetlen. Itt ismét előznek, de fiatalabbak, Még második vagyok, de látom, hogy jönnek utánam. 17-nél görcs érzés, de megúszom, Menni kell! 18 kili után Bukta érkezik, biztat. Visszaestem egy helyet, de no para ez még dobogó. Próbálok vele menni, de már eléggé fáradtak a lábaim, és el is vagyok éhezve már majdnem. Nagyon nem kívánom már ezt a két-három kilit. Saját tempóban kocogok, meg vagyok győződve róla, hogy “hazaérek”, amikor az utolsó kb 300 méteren a spirálon felfele látom, hogy jön Barna Tomi elszánt tekintettel. Na ennyi…olyan tempóban jön…de azért meghúzom még…fel, át a hídon, le a spirálon… itt még van egy kis előny. Mellém ér, én még gyorsítok kicsit, hátha ez kedvét szegi…hát nem, ő gyorsít, elmegy mellettem…belesétálok, feladom, nincs már tartalékom. Bukni a dobogót az utolsó száz méteren szar érzés. Gratulálok a dobobósoknak és minden célba érkezőnek!

Mint később kiderült, a csapatból én voltam az egyetlen érem nélkül hazatérő 🙁 . Kellemetlen így évkezdésnek!

Konklúzió: több, jobb, gyorsabb futás, okosabb kezdés-erőbeosztás.

Folyt.köv Pécs-Harkányon.

Hőnyi Zsolt