A meglepetések versenye, Bóly.

Immár a 9. Bólyi szüreti vesszőfutásra került sor, az ősz első napján, szeptember elsején.

Igazából nem terveztem, hogy indulok a versenyen, de a szervező barátságos invitálására nem tudtam nemet mondani, hisz futásom kezdetén itt futottam az első versenyemet, és emiatt is kellemes emlékek kötnek ide.

Mivel inkább edzésnek, mint versenynek szerettem volna tekinteni a rám váró 21 km-es távot, így kerékpárral oldottam meg az odautazásomat, hisz gondoltam nem nagy gond, ha kicsit kihajtom magam bringán, még a futás előtt.

Az első meglepetés, hogy elnéztem az útvonalat, ami miatt jelentősen többet kellett tekerjek, ráadásul a tempót is emelnem kellett, hogy a rajtig odaérjek. Nem is sok időm maradt a szerelésváltásra, ráhangolódásra, de a rajszám megvolt, és ez volt a lényeg.

A másik meglepetés akkor ért, amikor csapattársaimmal találkoztam, hisz nem nagyon egyeztettünk az eseményen való részvételről.

Tóth Misi a 13,5 km-es csapatváltóban, első futóként egyéniben is érdekelt volt, míg Majszterics Gyuri, és Kiss Csaba tette teljessé a háromfős csapatot.

A félmaratoni táv feléig nem is nagyon volt gond, de onnan valahogy nagyon elfogyott az erőm. Lehet, hogy előtte a bringázás, vagy az egyre erősebben, és melegebben tűző nap volt az oka, de fordulás után meglepetésemre alig maradt bennem dinamika. Jó volt célba érnem végre, és bár az 1:38-as idő nem lett valami fényes, így is az összetett versenyben 4. helyezést ért.

A célterületen csapattársaim már jól megérdemelt frissítőjüket fogyasztották, és örömmel hallottam az eredményeiket, miszerint Misi egyéniben megnyerte a 13,5 km-es távot 00:57:59-el, míg a váltó a 3. helyen ért célba.

Volt is meglepetés mikor a váltó eredményhirdetésekor csak 4. helyre sorolták a csapatot egy furcsa indokkal.

A hangulatot semmi nem ronthatta el, hisz a MecsekMan SE színeiben Tóth Misi a dobogó legfelső fokával örvendeztette meg csapattársait egy kiváló eredménnyel.

Mindent összevetve jó hangulatú verseny volt, némi meglepetéscsomaggal fűszerezve, és annak ellenére, hogy rám várt még egy visszaút a kerékpárral, mondhatom megérte e nap, a fáradozást.

Bognár László