3. Wink Maraton
2019-04-28
Primavera Balatonman Kenese
2019-05-25

A MecsekMan Se csapatából idén négyen neveztek a terepfutó versenyre. Két távon 9,9 km és 19 km-en is indulhattak a futók. A verseny szlogenje „Fuss gyönyörű helyeken”

 Sokaknak ismerős volt a terep ugyan még is jellemző a versenyre, hogy a szőlőhegyben, pincészetben futni igazi kihívás! Figyelni kell a kijelölt pályát, mivel sok futót így a mi versenyzőinket köztük Kerekes Buktát is megtévesztett az útvonal.

A kacskaringós pálya ellenére is szép eredményt értek el csapattársaink.

19 km-en Hőnyi Zsolt 01:25:15 idővel 1. helyet szerezte meg.  A hölgyek közül Hakszer Erika 01:48:14 idővel a 2. helyen ért célba csapatunkból. 9,9 km-en Ihász Robi 01:01:24 –es idővel a közép mezőnyben végzett a 18. helyen.

Kerekes Bukta csapattársunk beszámolója a versenyről:

Amikor nem minden úgy alakul, ahogy elterveztem. Ilyet is kell írnom, nem csak mikor minden frankó. Ma rövidebb távon indultam 10 kilin. Az elején 4en mentünk, majd kb. a táv felénél ketten maradtunk. Tök jó volt minden, alig volt sár, szép táj, bla-bla. Aztán egy jobbos kanyarnál mi balra fordultunk, és kb. 1 kilit rossz irányba mentünk. Ha H. Zsolt barim nem szól, hogy mit keresek a hosszútáv pályáján, akkor lehet, még mindig megyünk  J. Mire visszamentünk az elágazóig, már 1 csomó futótárs előttünk szedte a lábát. Én meg szépen visszafutottam a rajtba. Siettem, nehogy izguljon szeretett Családom J, hogy hol vagyok. Dühös voltam, és csalódott. A szervezők jó fejek voltak, kaptam egy szatyor ajándékot. Köszi, Sz. Katalin JKicsit később már minden mérgem elszállt, és minden happy volt. Jó programok voltak, zene, tombola. Kisfiam húzta, naná, hogy nyertünk JGratulálok mindenkinek, aki teljesítette.

Hőnyi Zsolt hosszabb összefoglalója, ahogy Ő látta a versenyt:

2019. Palkonyai dűlőfutás 2019.05.18.

Szombaton ismét Palkonyán futottam a dűlőfutás hosszabb távját, immáron negyedszer. Természetesen családi kísérettel érkeztem. Sajnos az előző évekhez képest lényegesen kisebb tömeg volt, de azért így is voltunk szép számmal a két távra. A hét eleji esőzések kicsit aggasztottak, nem örültem volna, ha nagyon sáros a pálya. Csak néhol volt egy kicsit, egyébként nagyon jól futható volt, az időjárás ideális volt. Szokásos bemelegítés, mezőny „felmérése”. Két Sporttársra biztosan számíthattam a jó tempó biztosítására: Török Andris és Füzesy Dávid személyében, akiket ismertem. Ezen kívül, ugye bárki lehet még a sok futó közül, ez mindig menet közben derül ki. Andris nem is okozott csalódást, mindjárt levált az elején a komplett mezőnyről és pár méteres előnnyel ment rá az emelkedőre, ami nekem nem is esett jól, így le is maradtam kicsit. Dáviddal együtt követtük kis hátránnyal, amit hamarosan a lejtőig sikerült is ledolgoznunk. Onnan hármasban futottunk tovább. Ez nem tartott túl sokáig, mivel a „katlanban” felfele szinte állva hagyott minket mindjárt az emelkedő elején… Csak néztünk, hogy ilyenkor mi van?! Pillanatok alatt jelentős előnyre tett szert. Talán a különleges cipőtalp volt az oka?! Nem hinném! Egyszerűen jól megy! Itt felfele simán kaptam fél percet, ami még nem volt vészes, de minden esetre meglehetősen illúzióromboló. Azért jó volt, hogy láttam előttem, csak a tempót kellett tartani. Az erdő alatt sem maradtam le, jöhet a majdnem sík betonos. Itt már Dávid egy kicsit mögöttem volt. A kereszteződés előtt messziről látom, hogy szembe jön két futó és az egyiken meglehetősen hasonló mez van, mint az enyém. Buktaaaaa mit csinálsz te itt?!? –kérdem. Mire Ő: „Miért nem jó helyen vagyok?!” Nagyon nem!!! Gyorsan elmagyarázom merre is kellett volna menniük, sajnálom, mert első-második helyen voltak. Egy darabon megyünk még együtt, váltunk néhány szót, kezdem talán kicsit „elengedni” a gondolatot, hogy beérjem Andrist. A Vylyan pince után már együtt megyünk az S táv futóival, keresnem kell Andrist, aki nincs is vészes távolságban. Újra kezdek hinni, próbálok közelebb kerülni, ami lassan sikerül is talán. 12-nél már úgy érzem, futunk mi még együtt ezen a versenyen. Még egy kili és együtt is vagyunk. Beszélgetünk kicsit, de a tempó továbbra is lendületes. Fej-fej mellett megyünk két-három kilométert. Végiggondolom az utolsó szakaszt: lejtő, meredek emelkedő, és újabb lejtő, a végén sík. Hát ez nem nekem kedvez, mivel egyértelműen Andris jobb terepfutó. Viszont kis előnnyel megyek rá a lejtőre, ahol előzgetem szépen a másik táv futóit, köszönet Nekik, hogy utat adtak! Egy kisebb csúszást leszámítva gond nélkül leérek, kis sík a völgyben és rá az emelkedőre. Nem esik jól, felénél bele is sétálok, ahol hallom Andris buzdító szavait pár tíz méterrel hátrébbról. Na még egy-másfél kili és bent vagyunk. Magamhoz képest elég lendületesen letudom az utolsó lejtőt és kiérek a betonos sík szakaszra. Enyhe szembeszél, fáradt lábak, de örömmel futok a cél felé, ahová Barnussal és Zenittel futok be. Sikerült elsőnek beérnem, örülök. Andris is jön hamarosan, gratulálunk egymásnak. Jó menet volt, remélem, futunk még sokszor együtt! Gratulálok Dávidnak is a harmadik helyhez, és minden célba érkezőnek, illetve akik nem pontosan a távot futották, mert eltévedtek. Bukta jövőre a verseny előtt lejössz, és befutjuk a pályát, hogy jó nyomon maradj végig!

Köszönet a szervezőknek és a MecsekMan csapatomnak! És persze Beának, Barnusnak, Zenitnek a segítségért-kíséretért!