Mo. 2019.évi Fedettpályás Atlétikai Szenior OB
2019-03-09
Spuri Öböl Félmaraton
2019-03-22

Március 10.én (a Fedett pályás Atlétikai OB után csupán 1 nappal), Egyesületünk, már egy másik versenyen képviseltette magát, nagy  létszámmal, és komoly eredményekkel.

A MecsekMan SE. 2 db 1. hellyel (6 km-en pályacsúccsal), 2 db 2. hellyel, 3 db 3. hellyel, és egy chip elvesztéssel  J , tette le névjegyét a FutaPécs SE. által rendezett Mohácsi Dunafutáson.

A versenyzők 3 táv (6,13, és 21 km) közül választhattak, valamint az úgynevezett Free-Run futamban is lehetett indulni ahol mindenki annyit futott amennyihez kedve és ereje hozzásegítette.

6 km-en,

Fazekas Milán Új pályacsúccsal 18.28 –as idővel, nyerte a futamát,

Hölgyeknél, Farkas Gabriella a 43.,

Férfiaknál, Kővári István (előző nap a Fedett pályás OB-on is indult) 27.,

13 km-en,

Hölgyeknél, Hakszer Erika (aki szintén indult előző nap a Fedett pályás OB-on) 3.,

Ihász Róbertné a 37.,

Férfiaknál, Tóth Misi szintén a 3. helyen,

Ihász Dániel 20.,

Ihász Róbert 22.,

21 km-en,

Hölgyeknél, Csupor Krisztina 15. (kategóriájában az 5.),

Férfiaknál, Hőnyi Zsolt 2. (kategóriájában is a 2.),

Kerekes Bukta 3. (kategóriájában az 1.) helyen zárta a versenyt.

Free-Run versenyszámban, Székelyhidi Letícia, és Tóth Zsófia képviselte egyesületünket.

Fazekas Milán (a 6 km-es futam Győztese), így látta a rendezvényt:

Szerettem volna egy jót futni, ugyanis ez volt az utolsó felkészülési versenyem a Mezei Országos Bajnokság előtt.

A 6 km egy ideális és szeretett táv az utcai futásokon, úgyhogy örömmel álltam rajthoz a MecsekMan színeiben. Az órám ellen versenyeztem, tudtam, hogy mit szeretnék futni és csak erre fókuszáltam.

A szervezők nagyon kedvesek voltak és kérésemre pár perccel még a rajtot is eltolták, hogy ne fussak bele nagyon a korábban rajtoló félmaratoni tömegbe.

Persze sikerült így is, de hígult a mezőny és nem volt zavaró.

A hőmérséklet nagyon jó volt, végig szeles volt a pálya. Ez a tipikus “körbe szembe szél”, oda is meg vissza is fújt nekem  J . Picit lassabb lett a tempóm, mint amit szerettem volna, nem könnyítettünk ki előtte, de így is jó volt. A pályacsúcs meglett, amit mindenképp szerettem volna megfutni, megdolgoztam a futás közben (ezt szerintem azok is látták, akik szembe jöttek velem a fordító után. Ezúton is köszönöm nekik a bíztatást, cukik voltatok J .

Hát így telt a második MecsekMan-es futásom, az előző heti Pécs-Harkány történelmi dobogó után. Gratulálok a Csapatnak, a dobogósoknak és persze köszönet Misinek a szervezésért.

Hamarosan újra felvesszük a versenycipőt, addig is jó felkészülést mindenkinek;-)

Tóth Misi (a 13 km-es táv abszolút 3. helyezettje), így élte meg a rendezvényt:

Nem tudom sok –e vagy kevés a 33 év, (és több mint 400 verseny), de Velem azóta ilyen nem történt meg, hogy elveszítem a chipemet. (az is igaz 30 éve még nem volt chipes időmérés, akkor még egy stopperórával a kezükben álltak az út szélén a rendezők és írták az eredményeket egy papírra J ) .

Szóval a rajt előtt kb. 15 perccel készülődve, vettem észre hogy nincs meg a chip amit fel kell rögzítsek a lábamra, hogy legyen (a rendezők által is) mért időm a versenyen.

Azt tudni kell, hogy 14 rajtszámot és chipet vettünk át egyszerre nevezéskor, és így benne volt a pakliban, hogy talán valahol elkevertük az autónál. Mindent átnéztem táskák, ruhák, autó alatt, és felett…  de nem találtam, így már az is felvetődött bennem, hogy el sem indulok a versenyen. Odamentem Gosztola Zsolti Főszervezőhöz, hogy tudnak –e adni egy másik chipet a verseny idejére, de azt mondták ez nem megoldható, sőt úgy készüljek, hogy az elveszett chipért, kell majd fizessek 10.000 Ft-ot 😮 .

Sose voltam az a nagy bemelegítő típus, (általában 1-2 guggolásban, és 1-2 törzshajlításban megáll nálam a bemelegítés), de most még ez is elmaradt!

Azzal a gondolattal álltam a rajthoz, hogy futok egy jót aztán lesz ami lesz, időm úgyse lesz…..

Meglepődve tapasztaltam milyen jól, és könnyen megy az eleje a távnak, az is igaz nem volt időm a rajt előtt izgulni, volt más amin izguljak… J .

A fordítóig Csörnyei Csabival futottam és fogtuk felváltva egymásnak a szelet, előttünk nem túl nagy távolságban a 21 km-en versenyző csapattársaim Zsolti és Bukta.

Miután fordultunk vártam, hogy belassulok, de nem ez történt 😮 . Lassan folyamatosan el tudtam szakadni Csabitól, és közelítettem majd utol is értem a Hölgyeknél pályacsúcsot futó Varga Esztert, akivel a cél előtti utolsó néhányszáz méterig együtt is mentünk.

Aztán inkább hagyjuk… J ,talán 25 éve még én is tudtam ilyen sprintet a végére 😉 .

A célba érve, odaléptem Gosztola Zsoltihoz és mondtam neki, hogy bár nincs meg azóta sem a chipem, ha gondolja, írja fel az időmet egy papírra, mint a régi szép időkben J .

Visszamentem az autóhoz Milánnal (aki közben elmesélte, hogy nyerte meg pályacsúccsal a 6 km-t J ) , és pakolászás közben a chip is előkerült  J . Visszavittem a rendezőkhöz, miközben kaptam a hírt, hogy 3. lettem, de nem engem illet meg mert nincs értékelhető eredményem L .

És itt kell megemlítsek egy olyat amit még 30 évvel ezelőtt tapasztaltam versenyeken, de a mai világban már nem tudtam elképzelni, hogy van ilyen.

 Szabó Dániel aki mögöttem a 4. helyen ért célba, azt mondta úgy érzi nem őt illeti meg a 3.hely hisz látta és tudja is, hogy előtte voltam végig az egész  versenyen.

Így lett végül is nagyon érdekes, és fordulatokkal teli az én napom, és állhattam dobogóra, ezen a nem éppen szokványosnak mondható versenyen J .

Gratuláció mindenkinek, és külön köszönet még egyszer a sportszerű magatartásért Szabó Daninak!

Hőnyi Zsolt (a 21 km-es táv 2. helyezettje) összefoglalója a versenyről:

A múlt hétvégi Pécs-Harkány futóversenyen elég sokat kivett lábaimból. Szerdán még fájtak, igazából érdembeli edzést a héten nem tudtam végezni. Vártam már a versenyt az igaz, bár a megszokottnál kicsit kevésbé voltam ráhangolódva.

Ezúttal család nélkül egyedül mentem. Az időjárás szuper volt, napos, kicsit szeles, kellemes idő. A rajt előtti eszmecsere csapattársakkal, barátokkal. Buktával természetesen nézegetjük a mezőnyt, mire számíthatunk a mai napon. Már egy ideje szeretnénk együtt dobogóra állni.

Talán a mai nap lehet az, bár meglepő módon nem egy kategóriában vagyunk, ami azért megnehezíti a helyzetet. Abszolútban kellene valamit alkotni, ami körülnézve nem egyszerű –sőt inkább lehetetlen- feladat. Úgy, hogy Bene Barnabás és Jakab Andris is az indulók közt van, gyakorlatilag lehetetlen küldetés. Nagyságrendekkel más szinten „míveljük” a futást, és nem a mi javunkra. Mindegy ebből kell kihozni a legjobbat. Utolsó percek, pacsik csattognak, várjuk a rajtjelet. Órák csippannak, mezőny megindul. 4-en mindjárt elválnak a tömegtől, ahogy ez várható is volt. Halász Ádám, Bene Barnabás, Jakab András, és még egy srác. Bukta ahogy mondta is előzetesen, erős tempóban kezd, ami nekem nem esik túl jól, a lábaim kicsit nehézkesek. Jó jel, hogy az élmezőny nem távolodik vészesen tőlünk. Ketten megyünk együtt –végre együtt, mert az elmúlt két versenyen nem futottunk együtt egy kilit összesen- saját tempóban, egymást segítve, bíztatva. Telnek is hamar az első kilométerek, jól érezzük magunkat. A 13-as fordítónál látjuk, hogy három ember fordul, csak egy megy tovább. Összenézünk Buktával… a 2.-3. helyen megyünk. Igaz ez még csak a táv egyharmada, de ha nem borulunk meg nagyon, és hátul nem kapcsol senki turbó fokozatra, akkor csak célba kell érni, és megvan a közös dobogó. Innen már másképp megy a „matek”. Buktesz nézelődik hátra, informál folyamatosan, hogy miképp állunk a mögöttünk futókkal. Jelentései megnyugtatóak, ha lassan is, de folyamatosan nő az előnyünk. Barnabással meg úgysem tudunk mit kezdeni, hacsak fordító után szembe jövet le nem lökjük a gátról, de ez ugye nem lenne túl sportszerű.  Inkább az elismerő szurkolást választjuk. Fordítónál kis frissítés és irány a második etap, ami nem kezdődik túl jól, mivel kis szembeszél van. A mai szél számomra rejtély, hol innen, hol onnan fúj. Látjuk, hogy azért van egy egész megnyugtató előnyünk, de ugye ne bízza el magát az ember, lehet utolsó métereken is dobogót elbukni, ahogy ez sikerült is nekem Kaposváron. Ez nagyon megmaradt bennem. Látjuk végig a mezőnyt, a kilométereink fogynak, ahogy az erőnk is, talán a lelkesedés, ami kitart. Még együtt megyünk, bár néha mondogatja Bukta, hogy menjek nyugodtan. A lábaim is nehezek, meg egyébként is jó így együtt a dobogó felé haladva. 16 körül ő talán egy minimálisat belassul, én próbálom tartani az eddigi tempómat. Van néhány méter köztünk, mondom jöjjön, menjünk együtt. Nézem a hosszú egyeneseket és várom, hogy minél előbb visszaérjünk, legalább a folyópartra. Még két kili, amin próbálok nem belassulni. Kicsit fájós lábakkal, de vidáman érek be 1 óra 22 percen belül, ami közel nem a legjobb időm, de ma, most, itt, így ennyi. Mind abszolútban, mind kategóriában második helyet jelenti ez nekem. Pár másodperc és érkezik Barátom, Csapattársam Kerekes Úr. Pacsi, gratula, frissítés és a szokásos „aszfaltnézés” térdekre támaszkodva. Eredményhirdetésnél végre közösen a dobogón! Köszönjük a FutaPécsnek a jó versenyszervezést, MecsekMan csapatomnak a lehetőséget, hogy színeiben rajthoz és dobogóra állhattam.

Gratula az összes Csapattársnak, Sporttársnak a teljesítéshez, részvételhez, kategóriahelyezésekhez!

Folyt. köv. a legközelebbi versenyen!

Kerekes Bukta, röviden így értékelte a versenyt:

Pécs-Harkány után, 1 héttel rendeztek Mohácson félmaratont.

Nem sok idő maradt a pihenésre, de hát elkezdődött a verseny szezon. A pálya jó gyors, szinte végig sík.

A taktika az volt, hogy csapattársammal, jó Barátommal megyünk együtt, amíg csak lehet. Ez be is vált, hiszen a pálya 3/4-ed részéig jól húztuk 1mást.

Zsoltinak sikerült abszolútban a 2. nekem +a 3. helyen befutnom.